A kis Bambi

Szerző:

Nagy hír kapott szárnyra az erdőben.

A helyi lap a Cserfes is erről cikkezik szinte minden nap. Megírták már két hete, hogy a kis tündér Lola, aki itt született Tündér réten haza látogat a barátaihoz. Azóta csak arról cikkeznek, milyen ünnepséget szerveznek a barátságos tündérnek. Bejelentették, hogy a csalogányok énekkara új dalt tanult erre az alkalomra ezért egésznap trilláznak, hogy amikor az igazi előadás elkezdődik, tökéletes legyen a dallam.

A nyuszik közössége sem tétlenkedik. Már ki is alakították a tisztást, ahol majd az erdő apraja nagyja összegyűlik és köszönti a kis tündért. Az erdő polgármestere szinte mindennap új ötlettel áll elő, amit egy-két órán belül meg is valósítanak, hogy az ünnepség megfelelő és káprázatos legyen Lolának. Természetesen Lola családja a tündérek is készülnek a fogadásara. Az újság azt is megírta, hogy új színekkel és ismeretlen virágokkal díszítették fel azt a helyet, ahol Lola megszületett.

És persze a Tulipán volt a legfontosabb Ő volt az egész szervezés központja. Tulipán volt az, aki óvta és védte a kis tündért, amíg az nem gyűjtött magának annyi erőt, hogy a saját apró szárnyait használva felfedezze a világot. Óvta a nap melegétől, az eső jeges csapkodásától és a hidegtől, amit a kicsi Lola nagyon nehezen viselt.

A Tulipán minden nap beszélgetett a napsugárral, aki vitte és hozta a híreket Lolának és Loláról.

Izgatottan várta a találkozást, és amikor a Cserfes újságírója megérkezett hozzá, hogy riportot készítsen vele annyira izgatott volt, hogy nem tudott megszólalni.

Amikor elérkezett a nagy nap, már minden készen állt a fogadásra. Uhu Polgármester úr a legszebb mosolyát erőltette magára, már ahogy azt egy korosodó bagolytól lehetséges és elindult feleségével és 12 gyermekével a tisztásra. A nyuszik figyeltek a biztonságra így mindenhol voltak felállítva ellenőrző pontok, ami természetesen feltartotta a bagoly családot és bár a polgármester kérte ezt az óvintézkedést, mégis bosszankodott most miatta. Felesége is nagyon nehezen viselte, mert a 12 fiókát nagyon nehéz volt egy csomóba terelgetnie.

Egyre többen gyülekeztek a tisztáson. A csalogányok hangoltak, méhecskék hada, duruzsolásukkal adta a ritmust. A szarvasok is megérkeztek és le is telepedtek hátul, hogy az apróbb állatok több mindent lássanak az ünnepségből. A kis mókusok saját odujuk erkélyéről kukucskáltak ki kíváncsian, és már a nasit is előkészítették, hiszen rágcsa nélkül nincs műsor.

A Tulipán köré gyűlt tündérek a szivárvány minden színében pompáztak. Csillogásukkal magukra vonták a figyelmet.

Egy kedves őz család is megérkezett az ünnepségre. Helyet foglaltak a szarvasok által szabadon hagyott területen és vártak. A család új taggal bővült a napokban és most mindenki elindult gratulálni az őzmamának. A kis suta még fáradtan, de kíváncsian fogadta a kedves köszöntéseket. Majd amint elment az üdvözlő tömeg összekuporodott szülei óvó közelsége mellett és elaludt.

És aztán, amire már mindenki nagyon várt és készült egyszer csak elérkezett. A déli horizonton nagy sebesen és gyönyörű színekben feltűnt Lola. Olyan sebesen repült, hogy a napsugár sem tudta követni. Mindenki izgatott lett és a hangos csodálkozó szavak egyre hangosabban hagyták el az erdő lakóinak száját. A Cserfes fotóriportere csak kattogtatta a fényképezőgépét, hiszen mindent szeretett volna dokumentálni.

Amint Lola megpillantotta a tisztást, hatalmas mosoly terült szét az arcán. Nem sejtette, hogy ennyien fogják várni. Előtte ez mind titok volt. Boldogan repült a Tulipánhoz és még a könnye is kicsordult, amint megpillantotta. A tündérek ölelgették és kérték forogjon, egy kicsit had lássák mennyit változott és milyen csodaszép lett.

Lola talán még sosem volt ennyire boldog. Végig nézett az erdő lakóin, akik csakis miatta jöttek el és kicsi szívét melegség járta át.

A polgármester köszöntötte a kis tündért, majd a Csalogányok énekkara előadta csodálatos dalát, amit erre az alkalomra írtak. Lola nem győzte kapkodni a fejét, hogy milyen sok mindennel készültek az ő tiszteletére.

Egyszer csak hatalmas ordítás rázta meg a tisztást. Az állatkák felkapták a fejüket, a tündérek rögtön magasabbra repültek magukkal húzva Lolát is. A szarvasok csapata rögtön felvette a védelmi pozíciót és figyelték az erdőt. Onnan továbbra is csak a félelmetes ordítást lehetett hallani.

Uhu polgármester úr riadoztatta a nyuszikat, akik azonnal elindultak felderíteni a terepet. A csalogányok szétrebbentek és a magasból pásztáztak a területet, ki vagy mi adhatja ezt a hangot.

Lola igazából nem félt, de kíváncsian várta a híreket, hogy mi történhet az erdőben. De a hang egyre közeledett. A polgármester megkérte a feleségét és 12 porontyát, hogy azonnal induljanak haza. Az apró állatok félelmükben szanaszét szaladtak és hiába a biztonságos menekülő útvonal, amit megterveztek senki nem arra indult haza. Ki merre látott, arra futott.

Már csak a szarvasok és az őz család várakozott a tisztáson. A szarvasok, azért mert ők nem féltek, a család pedig azért, mert a kicsi suta olyan mélyen és jóízűen aludt, hogy nem tudták felébreszteni. Az agancsosok a család elé álltak és az erdőszélét pásztázták. Lola ezt a magasból rögtön észrevette. Lejjebb repült, hogy megnézze mit is védenek annyira az erdő csodálatos vadjai. Amint lejjebb ért megpillantotta a nyugodtan pihenő Őzet.

Bár ő is félt, hogy mi lehet ez a velőtrázó ordítás mégis a családhoz merészkedett. A tündérek hiába kérték, hogy ne menjen mégis odarepült.

Ahogy közelebb merészkedett az apró puha bundájú állatkához, valami olyasmit érzett kicsi szívével, amit még soha. Szerette volna megvédeni ezt az apró teremtést. Nagy bátran a szarvasok közé szállt és velük együtt várta, mi fog feltűnni az erdőből.

Nem is kellett sokáig várni. Az erdőben még nem láttak soha farkast, de mindenki tudta, hogy néz ki. Márpedig ez a fekete, loboncos állat a farkas volt. Lola nem félt. De féltette a kicsi őzet.

  • Te meg mit szeretnél itt? Nem hívtunk ide és nem is vagy szívesen látott vendég!- esett neki a farkasnak.
  • Nem is vendégségbe jöttem. Az őzgidáért jöttem és el is viszem- mondta ordítva, hogy az egész tisztás zengett tőle.
  • Azt nem hinném. Mi itt megvédjük egymást és nem hagyjuk, hogy bántsd ezt a kis ártatlant.

Ezzel felreppent, egyenesen a farkas orra elé, aki a gyors mozgású tündért sehogy nem tudta elkapni. Lola egy kis tasakban mindig tartott magánál fűrészport, mert a műhelyre emlékeztette ahol lakott és az illatát így mindig magával tudta vinni. Most pedig jó hasznát vette. Kibontotta és az egészet a farkas szemébe fújta. Amint az elveszítette a látását a szarvasok rögtön előre vágtattak és elzavarták a farkast. Hosszú, hosszú ideig zavarták. Nem lesz kedve többet visszajönni Tündér rétre.

Lola apró szárnyait rebegtetve az őzekhez repült.

  • Megmondjátok, hogy hívják ezt az apró, puha őzgyereket?
  • Bambi a neve. Egy rokonáról neveztük el. És szeretnénk neked megköszönni, hogy ilyen bátran megvédted a mi kis Bambinkat!

Lolának tetszett ez a név. A tündérek is közelebb repültek hozzájuk. A kicsi Bambi egyszer csak kinyitotta barna szemeit és csodálkozva leste a körülötte állókat.

  • Megérkezett már a tündér Mami?
  • Meg kicsim-válaszolta az édesanyja – és ezen túl bármikor is tér haza mi szívesen látjuk vendégül, hiszen olyat tett, amit ilyen apró teremtmények nem nagyon szoktak. Bátor volt és vakmerő.
  • Legközelebb én is szeretném látni.- és ásított egyet.

A körülötte lévők megmosolyogták a kis őzet és boldogan figyelték, ahogy az lábra áll és nagy büszkén elindul az otthona felé.

Lola csak nézte, ahogy távolodnak az őzek és a melegség a szíve körül még hatalmasabb lett. Megszerette ezt az apró őz gyereket, ahogy ott pihent a fűben szülei és a szarvasok gyűrűjében. Legközelebb, ha haza látogat, biztosan meglátogatja és elmegy vele játszani.

Közben a nap is kezdett búcsút inteni a rét lakóinak.

Lola elbúcsúzott a tündérektől, hosszasan búcsúzott a Tulipántól és megígérte, hogy hamarosan újra visszatér hozzájuk.

De tudta, hogy a műhelyben nagyon várják. És azt is tudta, hogy Bambit nem felejti el és valahogy emlékezetessé fogja tenni ezt a rövid, de izgalmas találkozást.

Amint hazafelé repült már tudta is, hogyan fog mindennap emlékezni a kicsi őzre. Tündérvarázslattal elülteti az ő vándora fülében, hogy az egyik bútor, amit készít, kapja a Bambi nevet.

Így is lett. Az erdei Cserfes is megírta, hogy az egyik öltözőszekrényt, amit az ovikba készítettek elnevezték Bambinak és hatalmas sikere van.

Lola pedig boldogan emlékszik vissza azóta is arra az ünnepségre, amit az ő tiszteletére szerveztek az erdő lakói. Hiszen emlékezetes is volt mindenkinek.

 

(Liszkai Ágnes)