A szomszéd ovi is megirigyelné

A szomszéd ovi is megirigyelné

Halihó Óvónénik!

Régen jelentkeztem nálatok!

Olyan sok minden történik a házunk táján, ezért úgy gondoltam írok nektek róla egy pár sort.

Sokszor csak kapkodom a fejem, mert a sok bútor, ami kikerül a műhelyből egytől egyik a szívemhez nőtt. De sajnos nem tarthatjuk meg mindet.

Pedig hogy tudnám élvezni, azt a sok finom illatú bútort. Egyszer az egyik fiókban aludnék egyszer a másikban. Vagy éppen egy szekrény aljában vagy a tetején. Mi tündérek bárhol le tudunk pihenni.

Azon már gondolkoztatok, hogy ha valaki sokáig van, egy helyen előbb vagy utóbb lesznek kedvenc dolgai? Tényleg tudtátok? Na, én nem tudtam.

Mostanában vettem észre.

Például vannak az öltöző szekrények. Azokon remekül lehet pihenni. Az asztalokon néha táncolok, amikor senki nem látja. De ezt csak nektek mondom el. Az ovisok nem hallhatják. És a szekrényekben szoktam elbújni, mert ott nyugalom van. Nem hallom a gépek zaját. Ezek nekem mind a kedvenc dolgaim vagy helyeim. Voltak. Ez idáig.

Mert most lett egy új kedvencem. Lehet, elfogult vagyok, de képzeljétek! Rólam nevezték el.

Lola, Hullámos ajtós szekrénysor.

Lehet, hogy még nem is hallottatok róla. Ez egyébként baj, mert ez most a hónap sztárja.

És halkan mondom, hogy más ne hallja, de szerintem sokáig az is lesz.

Vannak róla képeim, majd meg mutatom őket.

Egyre többen jönnek rá arra, hogy az óvodákat is lehet új stílussal és elrejtett stílusjegyekkel egyedivé tenni. Azt is tudom, vagyis hallottam az egyik oviban, hogy az óvodák néha versengenek egymással.

El is képzeltem, ahogy a sok óvónő egy rajt felirat mögött felsorakozik, és mind egyszerre elkezd futni.

De azt mondták élénk a fantáziám. Nem erről van szó. Az ovik úgy versenyeznek egymással, hogy kinek miből mennyi van és kinek van jobb, korszerűbb berendezési tárgya, eszköze.

Tudjátok, azt kell mondanom, ez is valami más egy új stílus. Egy új irányvonal a bútorok világában.

Láttam már berendezve csoportszobát ezzel a bútorral és láttam berendezve csoportszobát régi bútorral is. A különbséget egy nyári nyaraláshoz tudom hasonlítani. Valaki tengerpartra megy nyaralni, valaki pedig csak a helyi strandra. Nem mindegy ugye? Ez a bútor üdítően hat a többi között, vagyis mondjuk azt, ez a szekrénysor a tenger.

Nem hagyományos, megszokott forma. Inkább kellemes, mint a békésen hullámzó tenger, ami ha a parton állunk óvatosan nyaldossa a lábunkat.

A már megszokott szögletes vonalvezetéstől eltérően a tervezésnél arra figyeltek, hogy az óvodai csoportszobák berendezése ne tükrözze a már unalmassá vált retró stílust. Itt a lágy, letisztult kerek forma a mérvadó.

A gyerekek szeretik az érdekes dolgokat. Rácsodálkoznak a körülöttük lévő világra.

Ez a bútor pedig elgondolkoztatja őket.

Hogyan lehetséges ilyen formát elkészíteni?

Hogyan csukódik össze? És még a színek is elgondolkoztatják őket. Ha engem kérdeztek én a saját szobámat is, ha lenne, ezzel rendezném be.

De egyre többen figyelnek, fel erre az ovibútorra. Egy pár sorral feljebb írtam, hogy léteznek „oviversenyek”. Elmondom, hogy egy ilyen bútor miatt irigységi verseny is indult. Vicces ugye?

Az egyik óvodának elkészült egy komplett szekrénysor. Ugyan abban a városban egy másik intézmény tudomást szerzett a beruházásról és / ezt a mondást csak hallottam/ ha már lúd legyen kövér alapon az összes csoportszobában lecserélték a berendezést erre a szekrénycsaládra.

Ki nyert? Hát én. Mert ha többet gyártanak, a srácok én többet tudok csúszdázni, amikor kész egy ajtó ív. Nem mondom, hogy próbáljátok ki, mert vicces lenne. De nagyon jó buli.

Az ovik közül meg mind két intézmény, hiszen megváltozott a belsőtér, kellemesebb lett a környezet és mindenképpen modernebb hatást értek el a régi harminc éves bútorok helyett.

Szóval most így szeptember előtt a srácok a műhelyben sokat dolgoznak, hogy minden kis óvodás barátom csodás környezetben kezdje meg az újévet.

Olyan sok helyre járunk az országban. És általában engem sem hagynak otthon. Ha mégis az azért van, mert elbújtam.

Ezért nem lehetetlen, hogy a következő hónapban hozzátok megyek és lecsúszom az új Lola Hullámos ajtós szekrényen, ami ezen túl a ti ovitokban is feldobja a csoportszobát. Puszi Nektek!

Lola voltam 🙂

(Liszkai Ágnes)

Sziasztok! A nevem Lola

Sziasztok! A nevem Lola

A tavaszi nap, halvány fénysugara próbálkozott a gesztenyefa lombkoronáin áthatolni, de gyengének érezte magát, így megkérte a tavaszi szelet, hogy rázza meg a fa leveleit így könnyebben át tud ragyogni a tündér rétre.

A tündér réten a pillangók táncában szokott gyönyörködni a napsugár. A harmatcseppek megannyi kristályként csillognak a fűszálakon, a pillangók színes szárnyai pedig visszatükröződnek ezeken a cseppeken és szivárványként terülnek szét a tájon.

A pillangók a mai reggelen is vidáman rebegtették szárnyaikat és valamilyen különleges ragyogással voltak körülvéve.

A napsugár kíváncsian araszolt közelebb a pillangókhoz, de nem merte őket elijeszteni így csak óvatosan centiméterről centiméterre kúszott közelebb.

Az egyik pillangó, talán a legszebb mind közül egy rózsaszín tulipán körül rebegtette szárnyait. Társai vidáman duruzsoltak, de nem lehetett érteni miről beszélgetnek.

Egyszer csak a tulipán erősebb fénnyel kezdett el ragyogni, majd lassan elkezdte kibontani szirmait. A napsugár már annyira kíváncsi volt mi történik, hogy felbátorodott és meleg fényével ráhajolt a pillangókra és a tulipánra.

Amint a tulipán teljesen kinyitotta pompás szirmait egy apró tündért pillantott meg, aki óvatosan, nyújtózkodva pihent a tulipán közepén. Csodálatos volt látni, ahogy apró szárnyait megrezdítve próbált felrepülni és minden próbálkozás után fáradtan csuklott vissza eredeti helyére.

A pillangók vidáman biztatták az apróságot, akinek csodálatosra sikerült az első igazi repülés. A napsugár alig tudta követni az új jövevényt, akinek színei csodálatosan szikráztak a napfényben, amit ő vetett rá.

Boldogság vette körül a tündér rét minden lakóját. Új tündér született. A kis tündért a pillangók Lolának nevezték el, a tulipán után, aki óvta és védte, amíg fel nem cseperedett és el nem indult a saját világát felfedezni.

Lola volt a legszebb tündér, akit a napsugár valaha is látott. rózsaszín szárnyacskái csak úgy szórták a tündérport így minden csillogott körülötte. Miután visszatért a pillangókhoz lepihent a tulipánon.

  • Minden csodálatos onnan fentről. Annyi szép dolgot láttam és úgy szeretnék még többet megtapasztalni a világból.- mondta pihegve.
  • Hidd el így lesz.-válaszolták a pillangók. Majd mosolyogva fogadták, hogy Lola fáradt szárnyaival betakarózva elaludt.

Másnap reggel a napsugár türelmetlenül pásztázta végig a tündér rétet és kereste a tündért. Nem is kellette sokáig kutakodnia, mert megpillantotta, ahogy egy fiatal vándor vállán csendesen megpihent.

A vándor nem is vette észre az apró terhet a ball vállán, hiszen oly picinyke volt. Az apró tündér pedig kíváncsian vizslatta a vándort, aki valami furcsa papírt tartott a kezében. Lola és a napsugár is a papírt lesték. A napsugár felismerte a rajzokat, de Lola nem tudta mik is lehetnek azok. Megszólította a napsugarat.

  • Te tudod, mit látok ezen a furcsa színtelen valamin?
  • Igen tudom- válaszolta a napsugár.- ez egy fehér lap. Ami pedig rá van rajzolva annak bútor a neve. Székek, asztalok és szerények.
  • De mi az a szék?- kérdezte kíváncsian.
  • A székre ülnek az emberek, amikor elfáradnak. Ha egy hosszú napon vannak, túl leülnek rá és pihennek. De amint látom, ez gyerekeknek készült. Apró székek és apró asztalok vannak rárajzolva.
  • Gyerekek? –ízlelgette a szót a kis tündér- azok aprók, mint én? Láttam őket tegnap, amikor elrepültem a gesztenyefán túlra. Olyan kedvesek voltak velem. Kiabáltak és még azt is kérték, hogy maradjak játszani.
  • Láttak téged?-lepődött meg a napsugár
  • Persze, hogy láttak. A gyerekek hisznek, a tündérekben ezért látnak engem. Ha majd nem hisznek, akkor eltűnök a számukra is. De addig igen. Minden kisgyermek, aki hisz bennem látni fog. Figyelj csak napsugár! Én eldöntöttem, hol szeretnék ezek után élni. Elmegyek ezzel a vándorral, és ha gyerekeknek készíti ezeket a bútorokat, akkor én nagyon szívesen leszek az ő házi tündére. Minden kisgyermekhez eljutok és boldog leszek, hiszen játszhatok velük, vigyázhatok rájuk és segítem a munkáját egy kis tündérvarázslattal. Színesebbé teszem a gyerekek számára ezeket a bútorokat. Nekem tetszik ez a feladat és úgy érzem jól is fogom magam érezni a vándorral.
  • Biztos vagy benne Kicsi Tündér?
  • Igen biztos vagyok benne. Ez lesz az én feladatom. –ezzel elreppent a pillangókhoz.

Miután megtudták A pillangók, hogy Lola milyen feladatot választott magának, boldogan engedték útjára.

Ezek után Lola a vándor műhelyében élt, és ha új bútor készült ő volt az első, aki kipróbálhatta. Repkedett a szekrényekben, lefeküdt az ágyacskákra, a székeken ülve figyelte, amint újabb és újabb bútorok készülnek a műhelyben.

A napsugár minden reggel meglátogatta Lolát és megbeszélték mi újság a tündér réten és a nagyvilágban.

Lola boldog volt. Ott volt ahol szeretett volna lenni. Finom illatú, gyermekbútorok között.

Természetesen a gyerekekhez is eljutott. Amikor a bútorokat szállították Ő is felreppent a szebbnél szebb tárgyakkal együtt, és ha tehette játszott a gyerekekkel. Olyan is volt, amikor nem ment vissza a műhelybe, hanem az ovikban vagy a bölcsődékben maradt egy pár napra. Mert, ahogy okosodott, azt is megtudta milyen helyekre készítik az öltözőszekrényeket és a fogmosópohártartókat.

Lola minden egyes bútoron ott hagyta a tündérvarázslatát és alig várja, hogy újabb és újabb bútorokat szállítsanak az ország különböző Óvodáiba.

 

(Liszkai Ágnes)

Új bútorokhoz új óvoda

Új bútorokhoz új óvoda

Én még nem jártam igazi óvodában. Sőt egyáltalán semmilyen óvodában sem jártam. Mármint ovisként. Ezt én átugrottam. Mondhatjuk, hogy zseni vagyok, de nem, csak egy egyszerű tündér, akinek erre nincs szüksége.

De ezzel szemben mégis ismerem az ovikat és tudok véleményt is alkotni. Vannak kedves óvodák és vannak kevésbé kedvesek is. Mondjuk az jó hely, ahol kávéval is megkínálnak 🙂

Óvoda terén ki vagyok képezve. Tudjátok mennyi olyan oviban jártam már, ahol nem is tudtak rólam? Összeszámolni sem tudom. Nem vezetek statisztikát. De most az egyik ovi olyannyira felkeltette a figyelmem, hogy bár nem értek az íráshoz mégis úgy gondolom, megosztom a történetét.

Mindenki ismer olyan óvodai épületet, amit már jobb lenne eltüntetni a föld színéről, vagy annyira fel kellene újítani, hogy az előző szinte ne is látszódjon.

Mondtam én, hogy sokan igennel válaszoltok, vagy bólogattok.

Képzeljétek, vannak olyan helyek Magyarországon, ahol egy önkormányzati képviselő szívügyének tartja, ha egy kisgyermekeket nevelő közintézmény a mai kornak megfelelően felszerelt, barátságos és mindenben megfelelő legyen a gyerkőcök, óvodapedagógusok és sokszor sajnos a szülők számára is. Ugye hogy ebben is igazam van?

Gyulafirátót. Hallottátok már ezt a nevet? Én még egy dalt is hallottam róla, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez az alig 3000 főt számláló kis település rész, ami Veszprémhez tartozik közigazgatásilag – jelentsen ez bármit is, hiszen én ezt nem tudhatom mit jelent– egy olyan beruházásnak ért a végére, amelyben megvalósult minden elképzelés. Találkoztak az érdekek. Ennek köszönhetően a szeptembert már az új óvodában kezdhetik a kis barátaim.

A projekt már szinte teljesen lezárult a mi részünkről. Ja hogy én mit is kerestem ott? Lola vagyok. A tündér. Tudjátok a Lola Ovi Bútor… 🙂 Na, ugye, így már tudjátok is kiről van szó.

A bútorokat mi készítettük ki más?

Az érdekes terveket, aminek valami nagyon kacifántos neve van, mindjárt lebetűzöm:

Konszignáció. Micsoda szó!

Szóval a terveket megkaptuk az önkormányzat tervezőjétől, akinek hatalmas szerencséje volt abban, hogy szabad kezet kapott a fantáziájának szárnyalásában. Olyan modern bútorokat tervezett, hogy amikor még csak az előkészületeket láttam, nem is tudtam elképzelni, milyen célt fognak szolgálni a különböző darabok.

Volt olyan is, hogy akkor sem tudtam mi is lesz az, amikor már kicsit hasonlított valamire.

Modern. Nagyon modern.

Ha valaki haladó gondolkodású, akkor megérti. Ha pedig nem, akkor majd később érti meg, de az biztos, hogy nem mindennapi ovi berendezésről beszélünk. Eltér a szokásos polcoktól és szekrényektől. És bár modern mégis azt a célt szolgálja, amire hivatott. Praktikus lesz. Persze mondhatjátok, hogy nyilván tökéletesnek mondom, hiszen a mienk, de tévedtek. Van benne olyan rész, ami nem tetszik.

Például a rácsozat az akasztókkal. Na aaaaz nem tetszik. Nem érzem odavalónak. Én inkább kis nyuszit tartanék benne. Pedig ez a ruhák szellőzését hivatott szolgálni. Nem tudom. Döntsétek el Ti! Vitázhattok is rajta. Nekem az a véleményem, hogy megoldottam volna valami fából készült rácsozattal. De a kívánság az parancs. Ha így, hát így.

Na de tudjátok mi az, ami a legjobban tetszik? A színek. Azokat szeretem. Persze nem mindenki szereti a világos pasztellszíneket. Ebben a projektben pedig ezek voltak a domináns színárnyalatok.

Nem mondhatnám meleg színeknek és egy kicsit talán hidegek is az én érzékeimnek, de így nem lehet azt mondani, hogy csak a lányoknak vagy csak a fiúknak kedvezett a tervező a koloritok kiválasztásában. Lehetett volna több rózsaszín vagy több türkiz, de ez az ovi nem nekem készült így nem az én színeim lesznek láthatóak a bútorokon.

Összességében tökéletesen mutatnak a bútorokon és jó is rájuk nézni. Megnyugtató az összkép.

De azért azt el kell mondanom, hogy amikor kész lett és teljes nyugalomban végig repültem a termeken hiányoltam a színeket a falakról. Tudom, hogy még ezután jönnek az óvó nénik, akik még barátságosabbá teszik a teret, de így első ránézésre inkább egy gyermekorvosi rendelőnek néz ki az egész. Még a színes bútorok is elveszítik így pompájukat.

De biztos vagyok benne, hogy hamarosan megváltozik az összkép.

Legalábbis remélem!

Csupasz falakat óvodában még nem láttam. Mindig tele van pakolászva valamivel. Néha a rokonaimról is látok képeket.

A gyerekek szerintem imádni fogják az új intézményt a pincétől a padlásig. Itt csak jól érezhetik magukat. Minden adott egy óvodai nevelő munkához. Persze az óvodapedagógusokon is múlik, hogy ezt az új óvodát mennyire teszik szerethetővé a gyerekek számára.

Mit szóltok hozzá? Valakinek van véleménye az épülettel és a bútorokkal kapcsolatban? Nekem elmondhatja. Nem mondom el senkinek!

Jók legyetek és élvezzétek még egy kicsit a nyarat, hiszen nem sokára itt a szeptember.

Új tanév új lehetőség, akár egy új ovi bútor 🙂

Sziasztok! Lola voltam!

                                              (Liszkai Ágnes)

KARÁCSONYRA 1 asztal, 2 szék garnitúra (ingyenes szállítással)

KARÁCSONYRA 1 asztal, 2 szék garnitúra (ingyenes szállítással)

Borovi fenyő gyermekszék és asztal lakkozva, natúr lakkozott vagy választható színű ülőlappal. (megjegyzésben kérnénk a szék ülőlap színét írni ha más színt szeretnének mint az asztallap.)

Választható színek: piros, narancs, citrom, kék, zöld, rózsaszín, lila, natúr lakkozott fenyő.

Utolsó rendelési nap: december 1. (ha addig nem fogy el a 30 garnitúra)

https://lolaovi.hu/karacsony

Szállítási időpontok:

– Dunántúl: 2017 dec. 18-19.

– Dunán innen: 2017 dec. 19-20.

Fizetés, átvételkor készpénzben.

1 korcsoport(2-3 év) asztal 46 cm, szék 26 cm
2 korcsoport(3-5 év) asztal 52 cm, szék 30 cm
3 korcsoport(5-7 év) asztal 58 cm, szék 34 cm

Asztallap mérete: 60x60 cm

Szék ülőlap mérete: 32x30 cm

 

Karácsonyi ajándék gyermek asztal székekkel

Frissítés 16.11.01!

Ezt a két szettet lehet rendelni:

 

Karácsonyra összeállításra kerül egy kimondottan az ünnepre tervezett ajándékcsomag amit futárral tudunk küldeni magánszemélyek részére is.

Előrendelést legkésőbb december 11-ig, advent harmadik vasárnapjáig fogadunk. Így a legkésőbb rendelt kisbútor is időben a fa alá fog kerülni a picik nagy örömére. Ebben az egyedi színkombinációban és összeállításban az év más időszakában nem, csak karácsonyi vásár alkalmával lesz kapható. A kis-asztalról és kisszékről fotó, valamint a megrendelési oldal elérhetősége a hírlevélre feliratkozott vásárlóinknak szeptember közepétől, a facebook oldalunkon és a lolaovi.hu webáruház aktuális információi között pár héttel később lesz elérhető.

Most még csak július van de a tavalyi rendeléseket figyelembe véve nem árt időben felkészülnünk a karácsonyi dömpingre.

Ha nem is a gyártást de az alapanyag-beszerzést biztosan elindítjuk augusztusban.

A hangulatát nemsokára át tudjuk érezni, képekben pedig átadni mert a műhelyünkben állítandó karácsonyfát most hétvégén kiválasztjuk. (de csak pitymallatkor mert nappal nagy hőség lesz)

karácsonyi ajándék gyermek asztal

 

 

 

 

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés