A szomszéd ovi is megirigyelné

A szomszéd ovi is megirigyelné

Halihó Óvónénik!

Régen jelentkeztem nálatok!

Olyan sok minden történik a házunk táján, ezért úgy gondoltam írok nektek róla egy pár sort.

Sokszor csak kapkodom a fejem, mert a sok bútor, ami kikerül a műhelyből egytől egyik a szívemhez nőtt. De sajnos nem tarthatjuk meg mindet.

Pedig hogy tudnám élvezni, azt a sok finom illatú bútort. Egyszer az egyik fiókban aludnék egyszer a másikban. Vagy éppen egy szekrény aljában vagy a tetején. Mi tündérek bárhol le tudunk pihenni.

Azon már gondolkoztatok, hogy ha valaki sokáig van, egy helyen előbb vagy utóbb lesznek kedvenc dolgai? Tényleg tudtátok? Na, én nem tudtam.

Mostanában vettem észre.

Például vannak az öltöző szekrények. Azokon remekül lehet pihenni. Az asztalokon néha táncolok, amikor senki nem látja. De ezt csak nektek mondom el. Az ovisok nem hallhatják. És a szekrényekben szoktam elbújni, mert ott nyugalom van. Nem hallom a gépek zaját. Ezek nekem mind a kedvenc dolgaim vagy helyeim. Voltak. Ez idáig.

Mert most lett egy új kedvencem. Lehet, elfogult vagyok, de képzeljétek! Rólam nevezték el.

Lola, Hullámos ajtós szekrénysor.

Lehet, hogy még nem is hallottatok róla. Ez egyébként baj, mert ez most a hónap sztárja.

És halkan mondom, hogy más ne hallja, de szerintem sokáig az is lesz.

Vannak róla képeim, majd meg mutatom őket.

Egyre többen jönnek rá arra, hogy az óvodákat is lehet új stílussal és elrejtett stílusjegyekkel egyedivé tenni. Azt is tudom, vagyis hallottam az egyik oviban, hogy az óvodák néha versengenek egymással.

El is képzeltem, ahogy a sok óvónő egy rajt felirat mögött felsorakozik, és mind egyszerre elkezd futni.

De azt mondták élénk a fantáziám. Nem erről van szó. Az ovik úgy versenyeznek egymással, hogy kinek miből mennyi van és kinek van jobb, korszerűbb berendezési tárgya, eszköze.

Tudjátok, azt kell mondanom, ez is valami más egy új stílus. Egy új irányvonal a bútorok világában.

Láttam már berendezve csoportszobát ezzel a bútorral és láttam berendezve csoportszobát régi bútorral is. A különbséget egy nyári nyaraláshoz tudom hasonlítani. Valaki tengerpartra megy nyaralni, valaki pedig csak a helyi strandra. Nem mindegy ugye? Ez a bútor üdítően hat a többi között, vagyis mondjuk azt, ez a szekrénysor a tenger.

Nem hagyományos, megszokott forma. Inkább kellemes, mint a békésen hullámzó tenger, ami ha a parton állunk óvatosan nyaldossa a lábunkat.

A már megszokott szögletes vonalvezetéstől eltérően a tervezésnél arra figyeltek, hogy az óvodai csoportszobák berendezése ne tükrözze a már unalmassá vált retró stílust. Itt a lágy, letisztult kerek forma a mérvadó.

A gyerekek szeretik az érdekes dolgokat. Rácsodálkoznak a körülöttük lévő világra.

Ez a bútor pedig elgondolkoztatja őket.

Hogyan lehetséges ilyen formát elkészíteni?

Hogyan csukódik össze? És még a színek is elgondolkoztatják őket. Ha engem kérdeztek én a saját szobámat is, ha lenne, ezzel rendezném be.

De egyre többen figyelnek, fel erre az ovibútorra. Egy pár sorral feljebb írtam, hogy léteznek „oviversenyek”. Elmondom, hogy egy ilyen bútor miatt irigységi verseny is indult. Vicces ugye?

Az egyik óvodának elkészült egy komplett szekrénysor. Ugyan abban a városban egy másik intézmény tudomást szerzett a beruházásról és / ezt a mondást csak hallottam/ ha már lúd legyen kövér alapon az összes csoportszobában lecserélték a berendezést erre a szekrénycsaládra.

Ki nyert? Hát én. Mert ha többet gyártanak, a srácok én többet tudok csúszdázni, amikor kész egy ajtó ív. Nem mondom, hogy próbáljátok ki, mert vicces lenne. De nagyon jó buli.

Az ovik közül meg mind két intézmény, hiszen megváltozott a belsőtér, kellemesebb lett a környezet és mindenképpen modernebb hatást értek el a régi harminc éves bútorok helyett.

Szóval most így szeptember előtt a srácok a műhelyben sokat dolgoznak, hogy minden kis óvodás barátom csodás környezetben kezdje meg az újévet.

Olyan sok helyre járunk az országban. És általában engem sem hagynak otthon. Ha mégis az azért van, mert elbújtam.

Ezért nem lehetetlen, hogy a következő hónapban hozzátok megyek és lecsúszom az új Lola Hullámos ajtós szekrényen, ami ezen túl a ti ovitokban is feldobja a csoportszobát. Puszi Nektek!

Lola voltam 🙂

(Liszkai Ágnes)

Új bútorokhoz új óvoda

Új bútorokhoz új óvoda

Én még nem jártam igazi óvodában. Sőt egyáltalán semmilyen óvodában sem jártam. Mármint ovisként. Ezt én átugrottam. Mondhatjuk, hogy zseni vagyok, de nem, csak egy egyszerű tündér, akinek erre nincs szüksége.

De ezzel szemben mégis ismerem az ovikat és tudok véleményt is alkotni. Vannak kedves óvodák és vannak kevésbé kedvesek is. Mondjuk az jó hely, ahol kávéval is megkínálnak 🙂

Óvoda terén ki vagyok képezve. Tudjátok mennyi olyan oviban jártam már, ahol nem is tudtak rólam? Összeszámolni sem tudom. Nem vezetek statisztikát. De most az egyik ovi olyannyira felkeltette a figyelmem, hogy bár nem értek az íráshoz mégis úgy gondolom, megosztom a történetét.

Mindenki ismer olyan óvodai épületet, amit már jobb lenne eltüntetni a föld színéről, vagy annyira fel kellene újítani, hogy az előző szinte ne is látszódjon.

Mondtam én, hogy sokan igennel válaszoltok, vagy bólogattok.

Képzeljétek, vannak olyan helyek Magyarországon, ahol egy önkormányzati képviselő szívügyének tartja, ha egy kisgyermekeket nevelő közintézmény a mai kornak megfelelően felszerelt, barátságos és mindenben megfelelő legyen a gyerkőcök, óvodapedagógusok és sokszor sajnos a szülők számára is. Ugye hogy ebben is igazam van?

Gyulafirátót. Hallottátok már ezt a nevet? Én még egy dalt is hallottam róla, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez az alig 3000 főt számláló kis település rész, ami Veszprémhez tartozik közigazgatásilag – jelentsen ez bármit is, hiszen én ezt nem tudhatom mit jelent– egy olyan beruházásnak ért a végére, amelyben megvalósult minden elképzelés. Találkoztak az érdekek. Ennek köszönhetően a szeptembert már az új óvodában kezdhetik a kis barátaim.

A projekt már szinte teljesen lezárult a mi részünkről. Ja hogy én mit is kerestem ott? Lola vagyok. A tündér. Tudjátok a Lola Ovi Bútor… 🙂 Na, ugye, így már tudjátok is kiről van szó.

A bútorokat mi készítettük ki más?

Az érdekes terveket, aminek valami nagyon kacifántos neve van, mindjárt lebetűzöm:

Konszignáció. Micsoda szó!

Szóval a terveket megkaptuk az önkormányzat tervezőjétől, akinek hatalmas szerencséje volt abban, hogy szabad kezet kapott a fantáziájának szárnyalásában. Olyan modern bútorokat tervezett, hogy amikor még csak az előkészületeket láttam, nem is tudtam elképzelni, milyen célt fognak szolgálni a különböző darabok.

Volt olyan is, hogy akkor sem tudtam mi is lesz az, amikor már kicsit hasonlított valamire.

Modern. Nagyon modern.

Ha valaki haladó gondolkodású, akkor megérti. Ha pedig nem, akkor majd később érti meg, de az biztos, hogy nem mindennapi ovi berendezésről beszélünk. Eltér a szokásos polcoktól és szekrényektől. És bár modern mégis azt a célt szolgálja, amire hivatott. Praktikus lesz. Persze mondhatjátok, hogy nyilván tökéletesnek mondom, hiszen a mienk, de tévedtek. Van benne olyan rész, ami nem tetszik.

Például a rácsozat az akasztókkal. Na aaaaz nem tetszik. Nem érzem odavalónak. Én inkább kis nyuszit tartanék benne. Pedig ez a ruhák szellőzését hivatott szolgálni. Nem tudom. Döntsétek el Ti! Vitázhattok is rajta. Nekem az a véleményem, hogy megoldottam volna valami fából készült rácsozattal. De a kívánság az parancs. Ha így, hát így.

Na de tudjátok mi az, ami a legjobban tetszik? A színek. Azokat szeretem. Persze nem mindenki szereti a világos pasztellszíneket. Ebben a projektben pedig ezek voltak a domináns színárnyalatok.

Nem mondhatnám meleg színeknek és egy kicsit talán hidegek is az én érzékeimnek, de így nem lehet azt mondani, hogy csak a lányoknak vagy csak a fiúknak kedvezett a tervező a koloritok kiválasztásában. Lehetett volna több rózsaszín vagy több türkiz, de ez az ovi nem nekem készült így nem az én színeim lesznek láthatóak a bútorokon.

Összességében tökéletesen mutatnak a bútorokon és jó is rájuk nézni. Megnyugtató az összkép.

De azért azt el kell mondanom, hogy amikor kész lett és teljes nyugalomban végig repültem a termeken hiányoltam a színeket a falakról. Tudom, hogy még ezután jönnek az óvó nénik, akik még barátságosabbá teszik a teret, de így első ránézésre inkább egy gyermekorvosi rendelőnek néz ki az egész. Még a színes bútorok is elveszítik így pompájukat.

De biztos vagyok benne, hogy hamarosan megváltozik az összkép.

Legalábbis remélem!

Csupasz falakat óvodában még nem láttam. Mindig tele van pakolászva valamivel. Néha a rokonaimról is látok képeket.

A gyerekek szerintem imádni fogják az új intézményt a pincétől a padlásig. Itt csak jól érezhetik magukat. Minden adott egy óvodai nevelő munkához. Persze az óvodapedagógusokon is múlik, hogy ezt az új óvodát mennyire teszik szerethetővé a gyerekek számára.

Mit szóltok hozzá? Valakinek van véleménye az épülettel és a bútorokkal kapcsolatban? Nekem elmondhatja. Nem mondom el senkinek!

Jók legyetek és élvezzétek még egy kicsit a nyarat, hiszen nem sokára itt a szeptember.

Új tanév új lehetőség, akár egy új ovi bútor 🙂

Sziasztok! Lola voltam!

                                              (Liszkai Ágnes)