„Anya maradj itt velem!”

Szülővé válni, azt mondják könnyű feladat.

Figyelj, oda a részletekre ne kövess el hibákat és minden rendben lesz!

Micsoda boldogság, ha gyermek születik egy családba. Hipp- hopp szülővé is váltunk. Természetesen betartjuk az intelmeket. Figyelünk, az első hangokra, arra, hogy időben és rendesen megfordul-e gyermekünk, majd az első lépésekre, amellyel elárasztjuk a közösségi médiát, hiszen ez hatalmas mérföldkő. Kiválasztjuk a legjobb óvodát majd a legmegfelelőbb iskolát.

Óvjuk, védjük. Rengeteg apró mozdulat és rezdülés hoz boldog órát a számunkra.

Minden tökéletes. Vagyis jó szülők vagyunk. Mindent rendben a nagy könyv szerint hajtottunk végre. Mindenre odafigyeltünk. De akkor miért mondja az orvos szomorú, mégis tárgyilagos hangon, hogy a gyermek, akit mindenki óvott féltett súlyos beteg? Miért mond olyat, hogy daganatos megbetegedés, hiszen csak egy gyermekről van szó? Hogy mondhat ilyet, hiszen ezek súlyos szavak és nem is igazak! Jön a tagadás, majd a harag és senki nem hiszi, amit az orvos mondott. Új vizsgálat, új orvos, de a diagnózis ugyan az. Nem lehet mást tenni az elfogadás elkerülhetetlen.

És elkezdődik a harc magunkkal, az idővel és a körülményekkel.

És hol maradnak a tanácsok? Hol maradnak a segítő kezek? Akik régen annyi okos dolgot mondtak most hol vannak?  A sajnálat.  Csak az jelenik meg mindenki szemében, de valljuk be őszintén, mindenkinek az az első gondolata „De jó, hogy ez nem velünk történik meg!”

És igen, ez egy normális emberi reakció.

Mindenki volt gyermekként beteg. Himlő pöttyökkel rajzolt testtel, láztól kipirult arccal néha hatalmasra duzzadt mandulával csak egy mondatot préselt ki magából:

„Anya maradj itt velem!”

A beteg kisgyermeknek, az édesanya közelsége a legfontosabb és legbiztosabb pont a betegsége idején.

Nem tudja, mi történik körülötte, mi történik vele, de azt biztosan tudja, hogy édesanya mellette van bármi is történjék. Hiszen anya, elkergeti az ágy alól a szörnyeket, anya megvéd az utcán a kóborló kutyáktól és anya rétese a legjobb a világon.

Önök szerint mi a helyzet azokkal a gyermekekkel, akik súlyos betegségben szenvednek?

Őssejt- és csontvelő- transzplantáción átesett gyermekek, akiknek anya, apa közelsége sokkal fontosabb, hiszen ők a picinyke lelkükkel az életükért harcolnak. Akik nem bújhatnak anyához, hosszú ideig a fertőzések elkerülése végett. Akik a barátaikkal nem találkozhatnak, kimaradnak a szülinapi zsúrokból és a játszótéri hintázásból. Tinédzser lányok és fiúk, akik az iskolai szerelmeket sem tudják megélni, mert nem járhatnak iskolába. Elgondolkodtató ugye?

És most a kedves olvasó már biztosan feltette magában azt a kérdést, hogy miért is íródott ez a cikk egy óvodai bútorokat gyártó cég honlapjára. Nincs ebben semmi különleges.

Amikor gyermekekről van szó, nem lehet csukott szemmel elmenni bizonyos dolgok mellett. Nem lehet csak úgy csendben elevickélni a problémák mellett.

Nem is tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk a gyermekek gondjaival, hiszen a bútoraink szívvel és lélekkel gyermekeknek készülnek. Óvodáknak, ahol a gyermekek önfeledt, egészséges nevetése megtölti a teret.

De a napokban meglátogattunk egy szomorúan boldog helyet. Egy olyan helyet, ahol az önfeledt nevetés hónapok múlva lesz csak teljes, ahol a sírás talán mindennapi vendég, de ahol a boldogság, és a jó kedv gyógyító erővel bír. Ahol a segítség nem csak a jó tanácsokból áll, hanem szeretetből és emberségből. Ahol a sajnálatot felváltotta egy egyszerű mondat „Segítek neked!”

És, amit ott láttunk és tapasztaltunk nem szomorúvá tette a lelket, hanem felemelte.

Nem titkolt szándékkal kereste fel a Szent László Kórházban működő Démétér Alapítványt a Lola Óvodai Bútor tulajdonosa Berze Tamás. Látogatásának célja egy hosszú távú, támogatási együttműködés, mellyel segíteni kívánja a Démétér Alapítvány által üzemeltetett Démétér Ház kis lakóinak gyógyulását.

A ház megvalósításának fontosságát Sedlák Gabriella az alapítvány program koordinátora ismertette, aki hatalmas szerepet vállalt és vállal ma is annak érdekében, hogy a transzplantáción átesett gyermekek és szüleik együtt tudjanak maradni ezekben a nehéz és hosszú időkben.

A következő sorok az alapítvány küldetés politikájából vett fontosabb gondolatok.

„A Szent László Kórház Csontvelő-transzplantációs Osztályán 1992 óta mintegy 750 őssejt-átültetés történt gyermekbetegeknél. Az osztályra az egész országból érkeznek betegek, akik hosszú (átlagosan 3-4) hónapokat töltenek el kórházunkban, otthonuktól távol. Korábban a gyermekek tartós bennfekvése alatt az ápolásban aktívan részvevő szülők számára csak fekvőbeteg osztályokon, aktív ágyakon tudtunk szállást biztosítani. Ez állandó problémát okozott, a potenciális fertőzésveszélyek, valamint az ágyhiány miatt. Az édesanyák gyakran méltatlan körülmények között, gyermekük ágya mellett, széken aludtak heteken keresztül, amely nemcsak teljesen kimerítette őket, de a gyermekükkel való törődésre, foglalkozásra is kevesebb erejük maradt. „

„A családok egyben tartása is nagyon fontos szempont, hiszen szükség esetén a távol élő, egészséges testvéreket is elhelyezzük a Démétér Házban és számukra is biztosítjuk korház pedagógusainkkal a folyamatos iskolai foglalkoztatást. A házban kábel tv, telefon, internet is van.”

Felvesszük a kapcsolatot a gyermek iskolájával. Fontos küldetésünk, hogy csökkentsük a szociális izolációt, törekszünk, hogy a gyermek megtarthassa társadalmi kapcsolatait, így gyógyulás után könnyebb a visszailleszkedés.”

„A társaktól kapott jókívánságok, és hogy tudja: gondolnak rá, visszavárják, segít átvészelni a nehéz időszakot.”

„Fontos küldetésünknek tartjuk, hogy azok a családok, akik osztályunkra kerülnek, érezzék, tudják, hogy nincsenek magukra hagyva, tudnak kihez fordulni, ha úgy érzik, hogy összecsap a fejük fölött a hullám. Valljuk, hogy gyógyulni nem csak fizikailag, hanem lelkileg és szociálisan is kell.

Megünnepeljük a születésnapokat, családi ünnepeket. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek a kórházi körülmények között is első sorban gyerekek lehessenek, megélhessék a hétköznapokat és az ünnepeket egyaránt.”

A segítő szándék, amely elindult egy olyan ügyet szolgál, amit a Lola Óvodai Bútor is büszkén támogat.

Ezért ettől az évtől kezdve Önök is kedves óvodák, fenntartók közvetve támogatják az alapítványt, mert minden megvásárolt termék árából az alapítvány is részesül.

Örülünk, ha támogatásunkkal hozzá járulunk a gyermekek gyógyulásához és a családok terhének csökkentéséhez.