Az asztalos keze

Szerző:

Volt egyszer nagyon régen egy kis falusi asztalosműhely. Egyszer, amikor a gazda nem volt otthon, a szerszámok nagygyűlést tartottak.

A hosszúra nyúlt tanácskozás során néha elszabadultak az indulatok, mivel a szerszámok tisztes közösségéből egyesek ki akartak zárni bizonyos tagokat. Az egyik elkezdte: El kell távolítanunk Fűrész nővérünket, mert harap és csikorgatja a fogait. Egy másik közbeszólt: Gyalu nővérünk annyira szőrszálhasogató, csípős jellemű, hogy nem tűrhetjük meg magunk között, mert mindent megszaggat, amihez csak hozzáér. – Kalapács testvérünk – folytatta egy másik – nehéz és erőszakos. Én csak ütlegelőnek nevezem. Sérti a fülem, ahogyan folyton lesújt, mindenkit csak idegesít. Zárjuk ki! És a szögek? Lehet együtt élni efféle szurkáló sereggel? Bárcsak tűnnétek már el innen! És a Csiszoló? Meg a Reszelő? Folytonos súrlódás az élet velük. És űzzük el Üvegvágót is, akit csak az érdekel, hogyan karmolja meg a mellette állót.

Így vitatkoztak, egyre hevesebben és hevesebben egymás szavába vágva az asztalos szerszámai. A kalapács ki akarta zárni a csiszolót és a gyalut, ezek viszont a kalapács és a szögek kiközösítését szorgalmazták. Végül mindenki kizárt mindenkit.

Az asztalos érkezése hirtelen félbeszakította a gyűlést. A szerszámok elhallgattak, amikor látták, hogy gazdájuk a munkapad felé közeledik. A mester fogott egy deszkát és a harapós Fűrésszel kettéfűrészelte. Legyalulta a Gyaluval, aki mindenkit megszaggat. Rögtön utána működésbe lépett a könyörtelen sebeket ejtő Fejsze nővér, majd a durva nyelű Reszelő nővér. Üvegvágó nővér követte őket, aki kapar és karcol. Végül az asztalos fogta a szúrós Szög testvéreket és a Kalapácsot, amely csak ütlegelni képes. Gonosz természetű szerszámainak segítségével egy bölcsőt fabrikált. Egy gyönyörű bölcsőt, amely nemsokára egy kisgyermeket fog ringatni. Az életet fogja ringatni.

(Bruno Ferrero, Körök a vízen)