Jó pár cikk jelent már meg azzal kapcsolatban, hogy ki mit csinált a Covid-19 alatt. Számtalan műsor készült csak azért, hogy az otthonmaradásra kényszerült embertársaink ne unatkozzanak és legalább a tévé előtt leülve ne gondoljanak a nehézségekre.

Mert abból volt szép számmal a karantén ideje alatt.

Munkahelyek csökkentett létszámban működtek vagy éppen megszűntek.

Iskolai digitális oktatás, amely valljuk be nem mindenkinek tűnt sikeresnek.

Megjelentek a digi ovik is, ahol az édesanya átvette az óvónő szerepét és megpróbált helytállni.

Ez mindenkinek nehéz időszak volt. A sok problémát tetézte a bezártság, az időkorlátok betartása és az aggodalom, hogy mindez meddig is fog eltartani.

Senki nem tudta, de aki tehette tette a dolgát és próbált a nehézségekkel szembe menni.

Ebben mi sem voltunk kivételek. Sőt!

 

Ismerik önök a főnix madár történetét? Ő az, aki hamvából újjászületik, aki az újjászületés és az új kezdetet jelenti szinte minden mitológiában.

Nem akarok az írásommal túlozni, de mi ezt éltük meg. Hamvainkból újjászülettünk.

 

Biztos vagyok benne, hogy már sokan tudnak arról a sajnálatos és abszurd tényről, hogy az év elején a Lolaovit megpróbálták ellopni és másolni. Ez kis részben sikerült is, a másik cég létezik, de ha valaki veszi a fáradtságot láthatja, hogy bizonyos negatív bejegyzés található az e-cégjegyzék oldalán róluk. Másrészről viszont ez a helyzet új utakat nyitott meg számunkra.

Megismertük a korlátjainkat és ki is toltuk őket, azért, hogy bebizonyítsuk, bármit megvalósítunk, amit célul tűzünk ki, hiába az akadály. Az akadályokat átugorjuk, megkerüljük, de a legjobb, amikor közösen megoldjuk.

Sajnos a mai napig van egy másik cég, akit nem nevezünk nevén, de tudjuk, hogy több óvodának hazugságokat terjesztett rólunk és jó pár rendeléseit utólag mi teljesítjük.

Hogy ez mennyire érintett minket rosszul a legnehezebb időszakban? Nem igazán voltunk boldogok.

De azt kell mondanom, hogy a bosszankodás és a kétségbeesett magyarázkodás helyett inkább cselekedtünk. Nem mentünk bele a sárdobálásba, hiszen nem vagyunk ovisok- még akkor sem, ha szívesebben lennénk még azok- nem kezdtünk el nyalogatni a sebeinket.

Mi döntöttünk. Döntöttünk a saját fennmaradásunk mellett.

Csapatban kezdtünk el dolgozni. Olyan csapatban, ahol a bizalom és a tisztelet mellett a szakértelem egyformán a legfontosabb értékként jelent meg.

A weboldal újbóli felépítése a régi és új vevők bizalmának visszaállítása a marketing, mind, mind olyan feladatok, melyeket hosszú éjszakába nyúló munkafolyamatok jellemeztek. Sokszor volt olyan, hogy a kétségbeesés kezdett erőt venni rajtunk, de olyankor egy kávé elsimította a ráncokat és mentünk tovább. Egy cél lebegett a szemünk előtt. Ami jó volt az még jobb lehet!

 

Aztán egyszer csak újra megérkeztek azok a vevőink, akik nem csak bútort akart vásárolni, hanem ténylegesen Lola bútort szerettek volna az oviba.

Majd érkezett a többi visszatérő vásárló. Mi pedig tudtuk, hogy az a fajta hozzáállás, amit képviseltünk meghozta gyümölcsét. Egyre több telefon, e-mail érkezett számunkra, hogy hiába a másik weboldal csak tőlünk szeretnének vásárolni.

És elérkezett az a pillanat is, amikor a veszélyhelyzet alatt is ki kellett szállítani a bútorokat. Nem mondtunk nemet. Minden biztonsági előírást betartva a bútorok megérkeztek az óvodákba.

Azóta is töretlen a sikerünk. És ez a csapat sikere.

Most már biztosak vagyunk abban, hogy az a sok munka az a sok segítség és az új munkatársak, akár a műhelyben akár a marketing részen dolgozók nem hiába munkálkodtak.

Ahogy a főnix is újjáéled és kitárva szárnyait az ég felé szárnyal, mi is újjáéledtünk és szárnyalunk, de mi inkább az új célok, az új ötletek és természetesen az óvodák felé vesszük az irányt.

Lola Tündér