Óvodai helyzet, határokon túl

Amikor megfogalmazódott bennem, hogy egy olyan interjút fogok készíteni, ami a külföldi óvodák és iskolák helyzetét, működését mutatja be nem is gondolkoztam sokáig kit kell, megkeressek ezzel kapcsolatban.

Édesanyja, Éva óvónéni még nekem is mondókázott és énekelt ugyan abban az oviban, ahova pár évvel később aztán a riport alanyomat is beíratták.

Hogy nem esett messze az alma a fájától ez kétségtelenül így van az ő helyzetében, de kilométerekben mérve viszont nem igaz ez a szólás. Édesanyja példáját követve ő is az óvodapedagógusi pályát választotta, de ha a távolságot nézzük, akkor több 1000 km a távolság attól a bizonyos fától.

Lőrincsik Petra 16 éve él párjával és két kislányával Írországban. Petra nem csak, mint szülő, de mint Írországban munkát vállaló óvónő is érintett a témában.

Petra vidám természetéből fakad, hogy a világháló segítségével mi napi szinten tájékoztatjuk egymást a világban történő igaz és hamis hírekről melyeket természetesen ki is vesézünk és, ha viccesnek ítélünk, jókat nevetünk rajta.

Nem tétovázott, amikor megkértem, hogy ebben a riportban legyen a hiteles „ idegenvezetőm” a Írországi óvodák és iskolák bemutatásakor.

Érdeklődtem szülőként, hogyan kerestek a lányoknak óvodát, voltak-e olyan kritériumok, melyeket fontosnak tartottak szem előtt tartani.

„Itt már akkor be kell íratni a gyermekeket az óvodában, amikor még csak beszélünk arról, hogy óvodások lesznek. Az ismerőseink jelezték, hogy figyeljünk erre, mert nem úgy van a beíratás, mint az otthoni ovikban, hogy utolsó pillanatban is lehet választani, hanem előre kell „lefoglalni” a csemete helyét a névsorban. Azt is mondhatnám, hogy már a gyermek megszületése előtt jó, ha kiválasztjuk melyik oviba fog járni. Ennek az is lehet az oka, hogy itt csak magán óvodák vannak.2 évig kötelező az óvoda, ebben az állam annyi felelősséget vállal, hogy délelőtt 9-től 12 óráig állami finanszírozású a nevelés majd déltől a szülőkre hárulnak a költségek. A költségeken azt is értem, hogy az étkeztetést nekünk, szülőknek kell biztosítani. Ahol én dolgozom és ahova a kislányomat beírattuk egy komplex épület. A legfiatalabb gyerkőc 6 hónapos és a legidősebb 10 éves. Ez azért lehetséges, mert bölcsődeként és napköziként is működhet egyszerre az épület és az intézmény. A nagyobbik lányunkat Montessori óvodába írattuk, de ott a Montessori pedagógia és a szabályok miatt teljesen más a nevelés.”

Mi az, ami pozitív nektek ebben a rendszerben és van-e esetleg kirívóan negatív észrevételed?

„Egy nagyon fontos és kiemelendő dolog van, és az az egyenruha. Sok mindenkinek idegenül hangozhat és tudjuk, hogy mi is hordtunk iskolaköpenyt, de ez merőben más. Itt nem csak a felső ruházat eltakarásáról van szó, hanem teljes ruháról. Nincs kivétel. Itt valóban eltűnhetnek a társadalmi különbözőségek a ruházat azonossága miatt. Iskolában eddig is kötelező volt, de most már az óvodában is bevezetésre került és ez egy nagyon jó dolog.

Az integrálásra is nagyon odafigyelnek. És ez abból ered, hogy nagyon gyermekközpontú a nevelés. Nincs elszeparálás. Már óvodás korban arra nevelik a gyermekeket, hogy a sérült társaikat elfogadják és magát a helyzetet tudják kezelni. A segítés ösztönszerűen jön és a példa, amit tőlünk felnőttektől látnak.

És persze van negatív oldala is. Magyarországon az óvodapedagógia egyik alap pillére az életkori sajátosságok figyelembe vétele ez Írországban nem ismert és nem is használt fogalom. A játékokat sem korhoz kötik, és nem veszik figyelembe a finommotorikus képességek fejlődését sem. Mivel itt 5 éves korban már iskola előkészítőbe járnak, a gyerekek ezért 4 évesen már le kell tudni írni a nevüket. Akkor is, ha ceruzát sem jól tartja, és mindenféle hibát vét. Segíteni nem szabad, mert az azt jelentené, hogy befolyásoljuk a gyermeket.

Az sem elfogadott, hogy a felnőttekkel együtt étkezzenek. Nincs előttük minta, hogyan és miként kell étkezni. 

Ami számunkra még érthetetlen lehet, hogy itt 1 óvodapedagógus vagy tanár csak 1 évet van a csoporttal vagy az osztállyal. Nem viszi végig, mint ahogy nálunk ez megszokott Magyarországon.”

Nem töri meg a gyerkőcöket, hogy megszoknak, egy pedagógust majd egy rövid időn belül másikat kell elfogadniuk?

„Az érzékenyebbeket biztosan megviseli, de hozzá vannak szokva és nem jellemző, hogy ezt a szülők szóvá tennék. De a másik oldalt is látom, és mint óvónő elmondhatom, hogy nekem sem jó az, amikor el kell tőlük búcsúzni, mert egy másik csoportba kerülnek. Viszont nagyon jó érzés, hogy még így is megismernek az utcán és mindig köszönnek.

Általános iskolában is csak egy tanár van, és az tanít mindent egy osztálynak. Kivéve a testnevelést. Ott profi edzők tartják az órákat, mert a tradicionális Ír sportokat csak ők tarthatják.”

Ejtsünk szót az iskoláról is. Ahogy említetted 5 évesen kerülnek a gyerekek iskolába. Ezt hogyan képzeljük el mi, akik 6-7 évesen is sokszor visszatartanánk a gyermeket, mert nem tartjuk érettnek a feladatra?

„A gyermekek 5 évesen kerülnek az iskolarendszerbe, de ezt még inkább iskolaelőkészítőnek nevezzük. Itt meg tanulnak írni, olvasni. Felkészítik őket arra a feladatra, amikor már élesben megy az oktatás.

7 évesen lesznek igazán iskolások, mint otthon, de csak 6 évet járnak általános iskolába. Majd következik a középiskola, ami 4 vagy 5 éves. Ez iskolánként változó.

És még egy fontos dolog, ami eltérő. Nem koedukált az előkészítő iskola. Van fiúiskola és leányiskola. A mi városunkban 3 középiskola működi k Ebből 1 fiú, 1 lány és 1 koedukált iskola található. Egyedül a felsőoktatás koedukált.

De teljesen el is tér a Magyarországi iskoláktól az oktatás. Itt nincs felelés vagy dolgozat. Minden héten, pénteken van egy teszt, ami egyenlő az otthoni dolgozattal, amit mindenki kitölt és az alapján el lehet dönteni, hogy mennyire értették és tanulták meg a heti tananyagot.  Nincs esély a lemaradásra. Bár témazáró dolgozatok vannak.

De a jegyek is okoztak már galibát nálunk, hiszen itt az 5-s a rossz jegy az 1-es pedig a jó jegy. Első alkalommal sírtam, mert tele volt 1-sel a nagy lányom értesítője, mikor aztán tudatosult, hogy itt ez éppen fordítva van. Akkor pedig azért sírtam, mert jóleső érzés volt azt olvasni, hogy jól teljesít a gyerkőc a suliban.”

Hogy érzed előnnyel vagy hátránnyal indultál az itthoni főiskolai oktatással az ottani oviban?

„Csak azt tudom mondani, hogy amit a főiskolán tanultam az nem csak, hogy munkahely szempontjából nélkülözhetetlen tudás és hatalmas előny, hanem azt is, hogy minden édesanyának ajánlanám, hogy iratkozzon be, ha teheti, mert az a komplex tudás, amit az otthoni óvodapedagógus képzés nyújt az egyedülálló még Európában is.

Minden területet érint, ami a kisgyermek fejlődéséhez szükséges és olyan alaposan készíti fel a pályára a hallgatót, hogy nem vall szégyent más országokban sem a hozzáértésével és hozzáállásával. És a diplomámat is teljes értékűnek fogadják el.

Én alkalmazom azokat a projektfeladatokat, amiket a főiskolán tanulta, Az ünnepköröket az évszakokhoz kapcsolódó lehetőségeket kihasználom. És a kolléganőm is látja, hogy ebben van rendszer és van logika.

De nem viszem be a magyar mondókákat és énekeket. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Nem értik. Több nemzetiségű az óvodánk és nehéz is lenne ezt összehozni.

De tartottunk a lányokkal „magyar napot”. Arra nagyon készültünk. A „nád a házam teteje” című dallal megtáncoltattuk az egész óvodát. És videóklippen keresztül bemutattuk Magyarországot.”

Mennyire érzed azt, hogy az óvodapedagógusok meg vannak nálatok becsülve? Mert Magyarországon ez nem jellemző.

„Tavaly voltunk egy szimpátiatüntetésen, ami pontosan azért történt, mert az elveinket szerettük volna előtérbe helyezni, ugyanis az otthoni helyzethez hasonlóan a felelősség nagy az elvárások még nagyobbak, de a megbecsülés akár elvi vagy anyagi téren nem jár kézen fogva.”

A legtöbb óvoda és iskola rendez itthon bálokat, rendezvényeket. Ez nálatok jellemző?

„Egyáltalán nem. Itt nagyon félnek attól, hogy feljelentik egymást, mert ez nagyon jellemző.”

Sok óvoda még  mai napig olyan bútorokat használ, amiket talán még mi is koptattunk. Öltözők, csoportszoba bútorok elhanyagoltak. Mivel a magán óvoda azt sejteti, hogy ott a pénz és az infrastruktúra sokkal jobban megoldott, akkor gondolom a bútorok és a berendezések nem tükrözik a magyarországi helyzetet.

„Mondhatnám, hogy rosszul gondolod. Vannak nagyon szép óvodák, mint otthon és vannak olyan ovik, ahol ez nem is fontos. Ha nem igénylik a szépet és az újat, akkor hiába lenne, rá anyagi keret nem fogják lecserélni. A Montessori ovi olyan, mint egy katalógus, mert igényes a tulajdonosa. De más óvodákban siralmas a helyzet. Az óvodai öltözőszekrény és a csoportszoba bútor nem mindenkinek fontosak. „

Petra beszámolójából megtudtuk, hogy bár nagy a távolság mégis vannak olyan párhuzamok, melyeket azt gondolnánk, hogy lehetetlen. Pedig mégis igaz. A nevelés valahol hézagos valahol eléggé szigetelt. Az anyagi és az erkölcsi megbecsülés hasonló cipőben járnak. Ami pedig a bútorokat illeti, kinek jut rá kinek nem. Akárcsak itthon.

De egyben biztos vagyok a gyerekek mindenhol egyformák. Keresik és kutatják az újdonságot, szívják magukba a tudást. Legyen az magyar, ír vagy akár afrikai gyermek.

Köszönöm a beszélgetést Petrának és kívánom, hogy óvodapedagógusként legyen sok öröme a csemetékben!

A családjának pedig hatalmas ölelés!

 (Liszkai Ágnes)