Szászhalombattai Pitypangos történet-szállítási mesék I.

Elindítunk egy olyan sorozatot, melyben megszeretnénk veled osztani olyan történeteket, amit ezidáig még nem írtunk meg a szállításainkkal kapcsolatban. Vannak történeteink. Nem is egy, hiszen hosszú ideje szállítunk óvodai bútorokat az ország szinte minden pontjára. És hidd el, szinte mindegyikből lehet tanulni valamit. Ebben a bejegyzésben a Szászhalombattai Pitypangos óvodába való szállításról fogunk neked mesélni. Ebben az oviban pozitív élményekkel gazdagodtunk, és reméljük ezzel nem vagyunk egyedül, hiszen az óvónénik megerősítenének téged ebben.

 

 

A bútorok szállítása előtt mindig nagy munka logisztika. Melyik nap, hány órakor, merre és hányan kell, hogy elinduljanak a fiúk a Mátrai műhelyből. Ezen a napon a MARCIPAN-Ovodai-oltozoszekreny került szállításra. Ahogy írtam, ez a szállítás is előre meg volt tervezve. Mindent szinte percre pontosan leegyeztettünk előre. Munkatársaink időben el is indultak útjukra és az érkezési időt a szokásos módon jelentettük le az óvodának. Az út hosszához plusz egy órát hozzá szoktunk adni, hogy ha akármilyen fennakadás, probléma van, az még beleférjen az előre bejelentett időbe. Szászhalombatta nincs olyan messze a Mátrától. Nem is számoltunk több órás szállítási időt. De Murphy törvénye sokszor hivatlanul követeli ki magának a jogot mindenre. Az út eleje zökkenő mentesen telt és nyugalomban. Pedig, aki a rádiót hallgatta abban az időben, már tudta, hogy az autópályán baleset történt és hatalmas a torlódás. Szerencsétlenségünkre a fiúknak arra kellet venni az irányt. És sajnos nem csak ők indultak arra. Milyen jó is lenne, ha mindig mindenki csak egyedül közlekedne az autópályán? Sosem lenne torlódás. De hát mint mindig most is mindenki azt az utat akarta használni éppen, amin a munkatársaink szállítottak, így elkerülhetetlen volt, hogy dugóba kerüljenek. Visszafordulni, új kijáratot keresni nem tudtak, szóval vártak. Telefonálgatás az óvodába késés miatt nem kellemes dolog, ezt bizton állíthatom. Pitypangoséknál már a segítség is megérkezett, a fiúk pedig sehol. De ők is hallgattak híreket és megértően vártak. A segítség haza ment, majd jönnek később. Sajnos még a sokkal később is nagyon hosszú idő volt. De meglepetésükre senki nem volt ideges vagy mérges. Szerintem nem kell bőven kifejteni, hogy a legtöbb emberre milyen stressz nehezedik, ha késésben van, pláne hivatalos ügyekben. Így nagyon jól esett a fiúknak, hogy nem felháborodott óvodai dolgozókkal találkoztak, hanem kedves, megértő óvónőkkel és a mindig életet mentő meleg kávéval.

https://lolaovi.hu/MARCIPAN-Ovodai-oltozoszekreny a százhalombattai Pitypangos óvodában.

Ami a legnagyobb meglepetést okozta, hogy nem csak az óvónők voltak jelen ezen a késői órán, hanem nagyon sok apuka is. Ez azért bír nagy jelentőséggel, mert sokszor nincs elég segítség szállításkor. Nagy megrendelés esetén a bútorok lepakolása komoly nehézséggel jár munkatársainknak, és ahogy már egy előző cikkünkben írtuk, az óvónők segítségét nem várjuk el, hisz minden bútornak komoly súlya van. Ennél az óvodánál viszont várták a bútorokat az apukák, méghozzá szerszámokkal felszerelkezve. Minden eszköz, amire szükség lehet a bepakolásnál, beszerelésnél biztosítva volt, hogy tudjanak segíteni. Ez olyan jól esett nekünk, hogy egy ajándék Honey óvodai játékkonyha szettel köszöntük meg kedvességüket. Az emberek nem mindig tudják, hogy a tetteik mit váltanak ki más emberekből, hogy a másiknak eddig milyen tapasztalatai voltak, vagy csak hogy milyen napja volt. Munkatársaink stresszesen érkeztek meg a hosszú úttól és az órákon át tartó várakozástól, de az óvónők és apukák kedvessége minden kellemetlenséget elfeledtetett velük. Ezúton is szeretnénk felhívni a figyelmet arra hogy milyen fontos a kedvesség, a jóindulat és a türelem. A százhalombattai Pitypangos Óvoda szülői közössége, azon belül is az apukák,  elnyerték a legtürelmesebb és a legsegítőkészebb kitüntetést.